A XX. század döntő részében az európai országoknál lassabb gazdasági fejlődési ütemmel jellemezhető Írország az 1990-es évek során példátlan dinamikus növekedést felmutató gazdasági teljesítményével érdemelte ki a távol-keleti példákra utaló „kelta-tigris” elnevezést. A növekedés hajtómotorja az országban letelepedett multinacionális vállalatok üzemeinek munkaerő igényére épülve a foglalkoztatás, valamint a globális piacon értékesülő áruexport igen gyors növekedése volt. A növekedés mértékét és az elért eredményeket a tíz év alatt bekövetkezett változást mutató alábbi számok jellemzik.

A „regionális gazdasági modellt” követő ír gazdaságpolitika a külgazdasági lehetőségek kiaknázására épül és ebben stratégiában az elsődleges szerep a külföldi tőkebefektetések ösztönzésének jut, valamint a siker alapvető feltételének, a relatív versenyképességi előny folyamatos fenntartásának. A regionális gazdaság alapvető jellemzője a nyitottság, erős függés a külpiaci lehetőségektől, korlátozott kereslet a belső piacon, működési feltétele pedig a hatékony munkaerőt és a befektetési lehetőséget kereső külföldi tőke nagy mobilitása.